Prevenciós Coaching, a legjobb életstratégia

A vágyak és a vágytalanság összefüggései bennem.

Egy kis személyes szösszenet, mert ez ma nagyon megérintett...

2017. november 29. - BodóAndi
Ez most személyes lesz, de sebaj, talán lesz értelme leírnom.
woman-865021_340.jpg
Elég régóta van egy problémám.
Nincsenek vágyaim. Olyan igazi nagy célok, amiket még el szeretnék érni, meg szeretnék valósítani. Bár szeretem az életem, de ahogy szokták mondani, elvagyok mint a befőtt.
Miért is probléma ez?
Azért, mert ha nincs vágyad, akkor nincs lelkesedés sem. Nem kezd el pezsegni körülötted az élet, nem mozdulsz meg és az élet sem mozdul meg benned. És ha nincs még itt az időd, hogy kilépj a létforgatagból, akkor ez egy idő után lehet unalmas is, de olyan nehézségek fognak keletkezni, amiknek nem örülsz.
Az élet nem akarja, hogy "csipkerózsika" álmot aludjál, annál te sokkal fontosabb pontja vagy a világnak. 
Nem, nem kell, hogy az egod elszálljon ettől, hiszen nélküled is forog a föld tovább, de hidd el, hogy számít, hogy itt vagy!
Nos, nekem már magzati korom óta van a létjogommal gondom, amire azt a túlélő taktikát hozta meg az agyam, hogy tegyem láthatatlanná, érzékelhetetlenné magam, hogy elfeledkezzenek rólam. Talán kitaláltad, igen, kétséges volt, hogy megtartanak e. A taktika bevált és ez beépült az eszköztáramba, így könnyen válok érzékelhetetlenné.
Anélkül, hogy tudnék róla.
Mármint tudatosan.
Később, kisgyerekként nem voltunk túl jó anyagi helyzetben, bár éhezni sem éheztünk, de azért, hogy ne okozzak nehézséget, ténylegesen lemondtam sok vágyamról.
Inkább olvastam, ami kitágította ugyan a világomat, de mindez csak szellemi szinten maradt, fizikailag egy zárt világban életem.
Még később pedig megéltem egy fényélményt, de mégis az itt maradást választottam.
De nem magam miatt, akkor elmentem volna.

Nos ez a három sem kevés impulzus, de ezt megkoronázta valami.
Ez a valami a buddhista tanítások egyik alapja, mely szerint a vágyak keletkezése az egyik oka annak, hogy van szenvedés a világban. Vagyis ha nincs vágyad, akkor nincs ragaszkodás és nincs fájdalmas elszakadás sem. 
Én ezt most nagyon leegyszerűsítettem, de számomra most épp ezek hatása aktualizálódott az életemre.
Minderre azért jöttem rá, mert ma hajnalban azon meditáltam, hogy vajon milyen célokat tűzzek ki magam elé a következő évre, miket szeretnék megélni, megvalósítani.
És nagyon élesen hasított belém, hogy valójában semmi sem lelkesít.
Nem volt mit tennem, mint komolyan venni magam és elgondolkozni, hogy vajon mi fojthatja le bennem ezeket a fontos impulzusokat, hiszen a vágyak adják azt az erőt, amivel cselekvővé válsz.
Amikor nem csak tervezgetsz, nem csak a sült galambot várod, hogy a szádba repüljön, hanem lelkesen teszed a dolgod.
Vagyis a cselekvő erő nem fog csak úgy dübörögni benned. Vagy ha igen, akkor abból értelmetlen túlmozgás lesz.
Nos a buddhista tanítások számomra fontosak, mert a hiedelemmel ellentétben, nem a vallási ájtatosságról szól, hanem a létezést szedi atomjaira és keres magyarázatot rá.
Mégis azt mondom most, hogy az a része, hogy a vágyak szenvedést okoznak, csak fél igazság.
Mert a vágytalanság is okoz szenvedést.
Számomra a felismerés ma megtörtént.
A vágyak kellenek, hiszen ezek mozgatnak, ezekkel leszek teremtője a létezésemnek és ez eddig még pozitív minőséget is képvisel (persze itt azért van mivel dolgozni azért, hogy a vágyak építőek legyenek és ne rombolóak), de a fontos rész ezután jön. Amikor itt a pillanat, hogy létformát válts, vagyis ki kell lépned a létforgatagból, akkor azok a dolgok, amiket megteremtettél, bizony meg tudnak kötni. 
Visszahúznak és nem lesz szabad elhatározásod, hogy hogyan legyen tovább. 
Gondolj csak bele, hogy milyen nehéz egy kapcsolatból kilépni, ha abba időt és energiát fektettél bele
És ha nagyon élvezted az itt létet, akkor nehéz lesz odébb állni.
Így az igazi feladat (legalábbis számomra), hogy engedjem, hogy vágyak keletkezzenek bennem, miközben megtanulok nem ragaszkodni semmihez.
A nem ragaszkodás már megy, bár nem tudom hogy fogok majd vizsgázni az én kilépő pillanatomnál.
Ami még nem megy, az a vágyak felélesztése, bár erre persze van az életnek jó pár módszere, de azok mind kényszerítő erőkké válnak és abban a vágyam az, hogy túl legyek a megoldásukon. Nem pedig pozitív dolgok.
Nos, ha idáig eljutottál az olvasásban, (minden tiszteletem a tiéd érte, és persze hálás vagyok neked), akkor azt kérdezném, hogy neked mi az, ami igazán inspiráló cél, mire vágysz, amiért meg is mozdulsz?
Most én ezt öncélúan kérdezem, de talán másoknak is segítesz vele.
Szóval, te meg tudod fogalmazni magadnak, hogy mi visz előre és mi benne az izgalmas, inspiráló impulzus?

A bejegyzés trackback címe:

https://prevencioscoaching.blog.hu/api/trackback/id/tr9813404171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.