Prevenciós Coaching, a legjobb életstratégia

Honnan tudhatom, hogy jó e nekem a választott szakember?

2017. november 15. - BodóAndi

 connect-316638_340.jpgMinden segítő szakembernek a szakmai tudása mellett meg van a maga stílusa is, ami sokszor legalább annyira döntő tud lenni a sikeres együttműködésben, mint a módszere.

Sokszor jönnek úgy hozzám, hogy már egy vagy több helyen nekivágtak a folyamatnak, de valami miatt zátonyra futottak. Ez pedig általában a két ember stílusának különbözősége miatt szokott a legtöbb esetben előfordulni.
Persze az is megtörténik, hogy a szakmai tudás kérdőjeleződik meg - akár joggal, akár jog nélkül. És ekkor jövök én a sorba egy következő szakemberként, aki a fentiek tudatában akár még el is bizonytalanodhatna vagy épp túl magabiztossá válhatna.
Mindegy is, hogy melyik végletbe esnék, egyik sem lenne korrekt. Több dolog miatt is.
Az egyik az, hogy én csak az ügyfelemet hallom az esetről és mivel mindenki hisz a maga igazában, állásfoglalásában, így ő is nagyon határozottan fogja azt képviselni. Ezért meg kéne hallgatnom a másik felet is.
Sőt, valami módon az lenne a legjobb, hogy ha kívülről láthatnám azt a munkafolyamatot. De még ez is kevés lenne az igazsághoz, mert a belső hangokat, gondolatokat még mindig nem ismerhetném meg..
Pedig azzal együtt lenne kerek egész.
A másik az, hogy tudom, hogy van akinek pátyolgatós stílusú segítőre, van akinek provokatívra és van akinek semleges, esetleg barátkozós hozzáállásra van szüksége, hogy meg tudjon nyílni és őszinte tudjon lenni.
Persze legfőképpen önmagához, mert a segítő nem látnok, hogy kitalálja mikor mismásol (még ha a tapasztaltságából fakadóan ez sokszor látja is) a hozzá forduló, neki az a dolga, hogy az adott helyzetben, az adott információkkal segítse mélyebb megértésre önmagával és a lehetőségeivel kapcsolatban, hogy az amit szeretne az ügyfél minél könnyebben és minél egyszerűbben, személyre szabottabban sikerüljön.
Ha pedig a két ember stílusa nem egyezik, akkor nehéz lesz felengedni, sok lesz a félreértés és el fog kezdődni az ellenállás.
Legfőképpen az ügyfélben, de a szakember sem kivétel ez alól, hiszen benne is vannak érzések.
A harmadik dolog is legalább ilyen fontos, méghozzá az, hogy bármennyire is szeretné a változást az ügyfél, bármilyen sok mindent megtett már az ügy érdekében, akkor is előfordul, hogy az áttörés előtt visszahőköl. Megijed benne valami, amit ő maga sem nagyon ért és ilyenkor jön az, hogy kifogást kezd keresni, mindezt persze sokszor tudattalanul.
A legegyszerűbb a másikra való hárítás > nem volt jó szakember, a stílusa nem tetszett, feldühített, ellenállást váltott ki, ajánlottak valaki mást és vele is elkezdtem a munkát, stb.
Mindegy, hogy mi az indok, de egy elkezdett munka nem fog sikert hozni, ha abbahagyják. Épp úgy, mint a takarítás.
Ha belefogsz, akkor bizony néha úgy érzed, hogy túl sok, túl nehéz és az elején még minden jobban összekavarodik. Ha itt leállsz, akkor valóban rosszabbul jársz és a felszínen az látszik, hogy hülyeség volt az egész. Pedig még ekkor is lesznek már olyan kis polcok, fiókok, tárgyak, melyek már legalább tisztábbak lettek, helyükre kerültek.
Szóval még ezért sem volt kár, de érdemes lenne folytatni.
mop-2736400_960_720.jpg
És azzal sincs baj, hogy mást hívsz segíteni, mással viszed végig azt a fránya rendrakást.
Ami itt a lényeg, hogy azért, mert túl sok minden jött fel, túl sok energiát követel meg és ez most sok neked, még ne legyél elégedetlen.
Pihenj meg, gondold végig és a következő lépést már csináld tudatosabban. Akár úgy, hogy lassítást kérsz attól akivel együtt dolgozol, akár úgy, hogy mást keresel, akivel jobban megy a munka. Csak ne hagyd abba, hogy ezzel az önértékelésed, no és a szakember értékelése csorbát szenvedjen.
Nem baj, ha nem megy elsőre, hiszen járni sem úgy tanultál meg, hogy felálltál és már szaladtál is.
Nem.
Sok sok lehuppanás után, egyre jobb lett az egyensúlyérzéked, egyre erősebb lett a lábad és egyre több lépéssel jutottál el oda, ahol most tartasz, hogy természetes számodra a két lábon való közlekedés.
A titka a dolognak az volt, hogy belülről hajtott valami, de az nagyon.
Próbáld meg a kisgyereket visszatartani ettől a folyamattól.
Nem fogod tudni, mert hajtja őt a teste mozgékonysága, a felfedezendő világ hívogató izgalmassága.
Nos, ha sikerülne adott élethelyzetedben egy ilyen motivációt találnod, nem állnál meg félúton és nem nyalogatnád a sebeidet (max rövid ideig), és nem keresnél kifogásokat, hiszen ha értek is sérülések, ami fáj is,  mégis sokkal fontosabb eljutnod valahova, mint lehuppanva sírogatni vagy bosszankodni.
Szóval amikor valaki elmondja nekem, hogy már máshol is járt, akkor ezek nekem mind eszembe jutnak és még valamit mondok hozzá.
Hangosan.
Igen, kimondom, mert így érzem tisztességesnek, hiszen valószínűleg én voltam már az, akiről azt mondták, hogy voltak nálam, de ...
Szóval amit elmondok ilyenkor, hogy nem tudom miért alakult így a közös munkájuk, de én hálás vagyok annak a szakembernek, mert valamit már elindított az ügyfelemben (akár ha a negatív tapasztalattal is), és nekem már onnan kell tovább segítenem.
Nem nullázom le, nem kritizálom meg, egyszerűen csak elfogadom, hogy oka van annak, ha nem ment a közös munka.
És érdekes, hogy ilyenkor a legtöbben helyeselnek és abbamarad a kivetítés, sőt ha megkérdezem, hogy az ügyfelem mivel "gazdagodott" ezáltal, mindig tudnak jót is mondani.
Aztán pedig elkezdjük feltérképezni, hogy mi is az ami most van, hol is tart az a nagytakarítás. És könnyen lehet, hogy még így sem lesz könnyű áttörést elérni, hiszen nekem is van stílusom, a tudásom sem maximális (kié az?), és nekem is vannak érzéseim.
De az biztos, hogy ha csak egy alkalommal is dolgozunk együtt, akkor is tanulunk mindketten egymástól valamit.
Hogy miért is jött fel ez bennem most?
Egyszerűen azért, mert sokszor előfordul velem, hogy azt mondják, hogy ajánlottak valakinek, mert szerintük az én stílusom lesz neki a jó.
Persze az egomnak ez nagyon jól esik és megmelengeti a szívem az ilyen ajánlás.
Csak egyszerűen az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ahogy egy párkapcsolatra sem mindenki jó nekem, úgy a segítő szakember területén is így van ez. 
A tanulság? Az csak annyi, hogy érdemes elgondolkoznod, hogy milyen stílus ébreszt benned bizalmat, ki a hiteles számodra, kinek tudsz megnyílni.
Mindezt pedig az ismerősöktől is meg tudod kérdezni, vagy a szakember honlapján, a facebookján, a blogján olvasottak alapján már fel tudod mérni.
Valójában ezért is írok én is posztokat, vezetek blogot, van honlapom. Hiszen így sokkal kevesebb a csalódási lehetőség.
Olvasol tőlem és megláthatod, hogy az ahogy én látom a világot, ahogy fogalmazok, legfőképpen ahogy gondolkodok, az tud e neked adni, attól többé tudsz e válni.amikor_az_eleted_darabokra_hullik_nem_mindegy_hogy_rakod_ossze_masolata_1_1.jpg
Ha igen, akkor csak tedd el az elérhetőségemet és amikor azt érzed, (lehetőleg még ideje korán, hiszen azért is Prevenciós Coaching), akkor keress meg és induljunk el együtt a folyamatodban.
Ehhez pedig én továbbra is igyekszem saját magamat is rendben tartani, a tudásomat növelni, a tapasztalataimat tovább növelni, hiszen a saját véleményem az, hogy jó kérdéseket fel lehet tenni, de ha ehhez még érett bölcsesség is társul, akkor az mindkét félnek nagy előrelépést hozhat.
Bejelentkezés:
Bodó Andi tudat-tréner, coach
30/9426851
www.bodoandi.com
www.facebook.com/bodoandicoach
www.facebook.com/flyingandcoaching

A bejegyzés trackback címe:

https://prevencioscoaching.blog.hu/api/trackback/id/tr5613277591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.