Prevenciós Coaching, a legjobb életstratégia

Közeleg a Halottak Napja, ami engem az emlékezés mellett, számvetésre is inspirál

2017. október 30. - BodóAndi
pocket-watch-1637392_960_720.jpg
Közeledik a Halottak Napja.
Szomorú és fájdalmas érzések kavarognak ilyenkor az emberben és óhatatlan, hogy el ne gondolkozzunk az élet értelmén.
Azon az életén, amivel együtt jár a halál, hiszen egy dolog biztos: aki megfogan (igen, nem csak az aki megszületik), az egyszer meg is fog halni. 
A kérdés csak az, hogy mennyi idő telik el a kettő között, no és hogy azt az időt hogyan tudta eltölteni, kihasználni, megélni.
Azt gondoljuk, hogy aki hosszú életet élt, annak biztos jó. Aki meg keveset, annak biztos rossz.
De mi van akkor, ha az a hosszú tele van szenvedéssel, fájdalommal, nehézséggel? Akkor a hosszú, nem is tűnik olyan jónak. 
De az idő nem garancia semmire.
Az idő csak egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy megélj dolgokat, amik által változol, okosodsz, tapasztalttá válsz. 
Legfőképpen még erre az életedre. 
És ma nekem ez a fontos. 

Én hiszek abban, hogy többször élünk, de nekem amit "itt és most" megélek, az elsősorban "itt és most" számít. Ha most jól csinálom, az már most hozzon jót. 
A "majd" meg ebből fog úgyis felépülni, ezért inkább ide koncentrálok.
És miért kell, hogy most hozzon jót? Azért mert a létezésemre ad visszajelzést minden, ami létrejön. Ezek jelzik, hogy mit hogy tettem, mit hoztam létre, min változtattam és hogy hogyan. Ezekkel tudom megtapasztalni, hogy amit csináltam, az jó és olyan, amilyennek szeretném, vagy még van mit csiszolnom rajta.
Tehát én szeretem, ha "itt és most" kapok visszajelzést, ha "itt és most" javíthatok.
És épp ezért fontos az, hogy azt az ismeretlen idő intervallumot, amit a fogantatásomtól a halálom pillanatáig eltöltök, abban minél több tudatosság legyen.
Tudatosság  a gondolataimra, az érzelmeimre, a cselekedeteimre. Mert ezekből alakul az életem.
A Halottak Napja épp ezért nem csak az azokra való emlékezés, akik már elmentek, hanem arra is, hogy én még itt vagyok, nekem még van lehetőségem az életet élni. 
Nem mondom, hiszen nem tudhatom, hogy jobb e nekem, vagy a már "elmenteknek" jobb, de azt tudom, hogy nem jó érzés, hogy ha nem éltem egy lehetőséggel, ami pedig nagyon értékes dolog.
És az Élet bizony lehetősége. Olyan dolgokra, amelyeket nem feltétlenül tudunk, értünk vagy fogadunk el. De azt nem vitathatjuk, hogy mindenkinek egyedi lehetőség. 
Én azt látom az enyémben, hogy megtanulom a saját cselekvéseim eredményén keresztül, hogy hogy is működik az élet. Hogy mi van ha figyelek erre és mi van ha nem. Hogy mi van, ha vállalom érte a felelősséget és mi van, ha mástól várom, hogy tegyen értem. 
Sok sok jó és kevésbé jó tapasztaláson vagyok már túl, de eddig mindig megértettem, hogy mi miből kerekedett és hogy én ebben mit és hogyan tettem. Azt is, hogy mindig lehetett volna másképp, csak ahhoz kicsivel több jelenlét és összefüggések ismerete kellett volna.
De ha ez igaz a múltra, akkor igaz a jövőre is: ha "jelen" vagyok és ha a bölcsességem közelít a valósághoz, akkor lehetőségem van a választásaimban más utakra és kimenetelekre is. 
Ez egyszerre nehéz és egyszerre könnyű.
Egy dolgot kell hozzá megtanulni: figyelni, jelen lenni az "itt és mostban" és minden választást ebből a pillanatból hozni. 
Ha már elkalandozol a múltba, vagy a jövőbe, akkor már nem vagy jelen és a döntéseidet azokból fakadó érzések fogják meghatározni. 
De nem kell félned, hogy a múltból fakadó tapasztalatodat nem használhatod. Azok nem vesznek el. Legalábbis a tiszta tudatossági rész nem. Csak az, amihez érzelem kapcsolódik.
Azok, amelyek valamire, ami régen történt vagy amitől a jövőben tartasz (egy félelemre, vagy egy haragra) reagáltatnának a jelen szituációjában. 
A tiszta jelenedben ott van a tiszta tudatosságod. Abban viszont nincs érzelem. Legalábbis a korlátozó értelmében semmiképp.
Én ezt tudom megtenni az életem lehetőségének legjobb kihasználásáért, és így tudom kifejezni az Őseimnek is azt a hálát, hogy rajtuk keresztül életre hívódtam.
candles-1645551_340.jpg
Ezért nekem most a Halottak Napjához közeledve a gyertya gyújtás mellett lesz egy olyan (magam által elhatározott) feladatom, hogy számot vetek az életem eddig eltelt idejével, azzal, hogy hogyan sáfárkodtam vele és hogy innen most merre indulnék tovább. 
Mert hogy mindig van valamerre, mindig van tovább. 
A kérdés az, hogy innen, ebből a pillanatból milyen választásaim lehetnek, hiszen a következő választások, majd ebből következnek.
Akárhova is visznek...

A bejegyzés trackback címe:

https://prevencioscoaching.blog.hu/api/trackback/id/tr913117280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.