Prevenciós Coaching, a legjobb életstratégia

Komfortzóna > elhagyjuk vagy tágítjuk?

2017. október 17. - BodóAndi
Sokszor használjuk azt a kifejezést, hogy "kilépni a komfort zónából". Ám ez a kilépés legtöbbször azt jelenti, hogy kitágítjuk azt a zónát, nem pedig elhagyjuk.
És ha így tekintünk rá, akkor talán nem is olyan félelmetes, hiszen a kilépés valamiből azt is jelenti, hogy elhagyjuk azt, míg a kitágítással megmarad ami volt és kibővül az újjal.
Vajon melyik hozzáállás segítene megtenni azt a lépést, amivel elérsz oda, ahol még nem voltál, megcsinálod azt, amit még nem csináltál? 
Nekem az a könnyebb és akkor mozdulok hamarabb, ha támaszkodhatok a régire, de én nem vagyok kalandvágyó :)
De a coaching folyamatok során is sokszor tapasztalom azt, hogy sok embernek okoz nehézséget meglépni valamit, ami "nem komfortos" neki, pedig sokat haladna abban a dologban, amivel épp dolgozunk. Mondjuk nehéz neki nemet mondania és inkább belemegy mindenbe még akkor is, ha már nagyon sok hátránya származik belőle.

Kimondani azt, hogy "nem" azért olyan ijesztő, mert akkor nem fogják szeretni és az elviselhetetlen lenne.
De ugye lassan már az sem tartható, hogy "igent" mondjon.
Mi szokott ilyenkor történni?
Olyan élethelyzetek teremtődnek az életében, ami által ki tud bújni attól a fránya "nem" -et mondás feladata elől. Például elfogy a pénze és így nem tud kölcsön adni, dugóba kerül és nem ér időben oda, hasmenése lesz és ki sem tud mozdulni, és itt jöhetnek a példák ezrei.
Persze ezek nem tudatosan létrehozott helyzetek, hanem az élet által "produkáltak". 
Bár véletlenek nincsenek.
Viszont ezek elég sok kellemetlenséggel járnak és kérdés, hogy tényleg megéri e az anyagi csőd, csak hogy jó ember maradjon?!
Vajon mi lehetne a megoldás, ami egyben azt is jelenti, hogy másképp fog viselkedni, vagyis a komfort zóna határai kitágulnak?
Ha kilép a zónából, akkor összeszedi magát és egyenesen a szemébe mondja a nemet.
Ha tágítja a zónát, akkor először tanul valamilyen asszertív kommunikációs technikát, gyakorolja azt semleges helyzetekben, hozzászokik, hogy hangot adjon saját igényeinek, majd amikor már mindez könnyen megy, akkor fejezi ki azt a "nemet"
Nos ilyenkor mire már ez megtörténik, addigra nem is olyan komforton kívül eső dolog felvállalni a saját dolgainkat és eldönteni, hogy mit választunk, kinek az igényére mondunk igent, kiére nemet. 
És mindezt úgy, hogy a lehető legkevesebb konfliktussal tesszük.
Az első esetben ezzel szemben legtöbbször nagy sértődés szokott létrejönni.
Persze van, hogy ugrani kell, de ez sokkal kevesebbszer van így, mint gondolnánk... 



                        

A bejegyzés trackback címe:

https://prevencioscoaching.blog.hu/api/trackback/id/tr8213007332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.